38.rész Te választasz!

Egy ágyon ébredtem fel. A fejem annyira fájt, hogy azt hittem beleőrülök, a végtagjaim zsibbadtak, és a szememet kiégették a lámpák amik belevilágítottak.
Hol a francba vagyok?
Oldalra fordítottam az arcom. A szoba fehér volt, alattam fapadló volt és két ablak is volt amit citromsárga selyem függönyök takartak, sőt még egy színes kép is fel volt akasztva a falra. A testem kényelmes köntösbe volt tekerve, az ágyam mellett egy pohár víz és egy pisztoly volt. A fegyver visszarántott a valóságba.
Hol van Finnick? Mit keresek itt?
- Misis Mason! - hallottam meg egy női hangot, amit azonnal felismertem a rémálmaimból. - Örülök, hogy újra találkozunk! - Az ajtón belépett egy vékony, csontos, szemüveges nő aki úgy vigyorgott rám mintha régi jó haverok lettünk volna. Nem bírtam megszólalni, csak meredten figyeltem a nő lépteit ahogy közeledett.
- Amikor utoljára találkoztunk nem néztél ki ilyen jól. - mosolygott rám pszichopata módjára és végig simított az arcomon - Ugye most nem akarsz elszökni előlem, Johanna? - suttogta az arcomba mire kirázott a hideg. - Ha megpróbálkoznál vele, akkor a halálodig kínozlak, érthető? - mosolygott.
- Fogja be! - A hangom rekedtes volt és halk.
- Itt nem te parancsolsz! - válaszolta majd előhúzott egy kést. A pisztoly felé kaptam a fejem, túl messze volt. - Ne akard, hogy használjam! - sziszegte a fogai között majd felegyenesedett és az ajtó felé vette az irányt. - Készülj fel életed legkegyetlenebb napjára. - mondta, majd megragadta a pisztolyt és kiment, beengedve maga után három másik nőt.

Egy percig se hagytak egyedül, mindig ott volt valaki, aki figyelt. Nem válaszoltak a kérdéseimre, csak bámultak.  Pár óra múlva elvittek egy zuhanyzóba, megcsinálták a hajam és egy fehér, méregdrága ruhát adtak rám. Nem értettem semmit. Előbb még egy büdös, koszos cellából szabadultam ki Coin karmai közül, és békeőrök ellen harcoltam és most pedig egy fehér estéjibe flangáltam egy ismeretlen folyosón. Rosszérzés fogott el amikor egy hatalmas fehér ajtóhoz értünk amit két békeőr védett. Kinyitották az ajtót előttem, majd amint beléptem a küszöbön becsukták és a kattanásból ítélve rám is zárták. A szoba hatalmas volt, inkább teremnek nevezném, tele volt plafonig érő ablakokkal, minden tiszta fehér volt, hibátlan, és tökéletes. Ijesztő volt. Az egész teremben csak egy asztal volt és egy szék, ahogy közelebb értem az asztalhoz, észrevettem egy vázát és benne egy rózsát. Egy fehér rózsát. Ez volt az a pillanat amikor a tüdömből az össze levegő kipréselődött, amikor a szívem meglódult, és amikor meghallottam az Elnök hangját.
- Misis Mason, kérem foglaljon helyett. - mondta a hátam mögül mire azonnal megfordultam.
- Mit akar tőlem? - sziszegtem a fogaim között mire ő elment mellettem és helyet foglalt a széken.
- Békét. - válaszolt egyszerűen majd belekortyolt valami vörös löttybe amit a kezébe szorongatott.
- Hol él maga? - néztem rá összefont karokkal - Már évek óta nincs béke! - mondtam gúnyosan.
- Igaz, Misis Mason. És szerinte ez miért van? - vonta fel az egyik szemöldökét mire én azonnal rávágtam:
- Mert egy seggfej! Azért! - sziszegtem a fogaim közt - Most pedig mondja meg hol van Finnick Odair! - ordítottam rá. Itt állt előttem az az ember, akit veleéig gyűlőltem és megigértem magamnak tizenhatévesen, egy temetésen, hogy meg fogom gyilkolni, hogyha találkozom vele és ennek el is jött az ideje, de pillanatnyilag semmi mást nem akartam, csak visszakapni Finnicket és valahogy élve kijutni onnan.
- Kérem, hagyja a személyes sértegetést, nem megy vele semmire. - mosolygott. O, hogy milyen szívesen letörölném a képéről azt a mosolyt!  -Odair pedig nálam van, de mint tudja, semmi sincs ingyen. - mondta egy kegyetlen vigyorral. Kikerekedett szemekkel bámultam Snowra. Úgy beszél Finnickről mintha valami tárgy lenne. Gusztustalan!
- Mit akar? - támaszkodtam az asztalra és egyenesen a szemébe néztem.
- Álljon át a mi oldalunkra. Épüljön be Katniss Eveerden csapatába, és ölje meg őt. - mondta az Elnök mosolyogva. - Megöli nekem a Fecsegőposzátát, én pedig életben hagyom önnek Odairt. - tette hozzá majd csettint egyet a kezével és megjelent két őr, közötük pedig Finnick. Oda akartam rohanni hozzá de a két őr fegyvert rántott. - Lassan a testtel, elsőnek ölje meg Katniss Eveerdent. - figyelmeztett Snow majd elém tolt egy papírt amiben leírták, hogy átálltam az ő oldalukra, és hogy meg fogom ölni Katniss Eveerdent. - Itt írja alá! - mutatott egy vonalra és a kezembe adott egy tollat. A szememet Finnickre szegeztem aki még mindig el volt ájulva, majd a papírra.
Nem! Nem tehetik ezt! Nem tehetem ezt!
Nem ölhetik meg Finnicket. Nem! Nem! Nem!
- Nem volt még elég?! - ordítottam és legszívesebben ráugrottam volna és kikapartam volna a puszta kezemmel a szemét. - Mindenkit megölt és most őt is? - mutattam indulatosan Finnick felé - Milyen ember maga? Ember-e egyáltalán? - sikítottam és egyszerűen tényleg úgy éreztem elmegy az eszem.
- Kérem nyugodjon meg!
Újra  a lapra néztem. Nem ölhetem meg a lázadás jelképét! Ez az egyetlen lehetőség a lázadásra, az emberek reménykednek, és én egy rövid aláírással megölhetném a reményt. Egy pillanat alatt megállíthatom a lázadást. Újra Finnickre néztem, tudtam, hogy ő bármikor meghalna a felkelés miatt, úgy ahogy én is, sose bocsátaná meg nekem ha  aláírnám ezt a lapot.
Az anyám, az apám, a nagymamám, Sam.
Ők mind Snow miatt haltak meg, és én nem bírnám ki ha ez a lista Finnick nevével is bővülne.
Ebben a pillanatba rájöttem, hogy miről is van szó. Én magamat féltetten, féltem, hogy újra fájni fog, hogy újra megsérül a szívem, önző voltam, nem akartam másokra gondolni, csak arra, hogy nekem mennyire fog fájni.
És a többezer ember aki meghalt? A többi száz család aki szenved? A nép aki most lázad? Rájuk miért nem gondolok?
Tudom, hogy mi a helyes, Finnick is ezt választaná, tudom, hogy ő is így cselekedne.
Könnyes szemekkel nyúltam a papír után majd megragadtam a két szélénél fogva.
- Bocsáss meg, Finnick. - suttogtam és egy határozott mozdulattal eltéptem a papírt.
- Rossz döntés, Mason. - vigyorgott rám Snow majd ennyit mondott: - Öljék meg.
A szememből folytak a könnyek ahogy láttam, hogy Finnick tarkójára szorítják a fegyvert.
Lehunytam a szemem és vártam, hogy eldördüljön a fegyver. De semmi se történt. Az őrökre néztem akik most ájultan dőltek el.
- Mi folyik itt? - ordította Snow és felpattant a székéről. Ebben a pillanatban a hatalmas ablakok milliónyi kis szilánkra robbantak szét. A bőrömnek csapódtak és felsértették. A törött ablakokon vörös páncélos férfiak rontottak be, géppuskával a kezükben.
- Vigyétek őket! - mutatott rám és Finnickre az egyik. Tettem pár lépést hátrafelé. Kik ezek?
- Ne érjen hozzá! - ordítottam amikor megláttam, hogy az egyik férfi felkapta a vállára Finnick ájult testét. Lerúgtam magamról a magassarkúm és rohanni kezdtem Finnick felé. A talpamba beleálltak a szilánkok, a ruhám pedig szétrepedt a combomnál.
- Finnick! - A hangom tele volt félelemmel, a férfi  kiugrott vele az egyik ablakon. Engem hirtelen megragadt valaki hátulról és magához húzott.
- Én vagyok az Johanna! A te oldaladon állok! - suttogta a hang mire kikerekedett szemekkel néztem a vörös sisakos fiúra. Gale volt az. - Most pedig menj a légpárnáshoz és... - nem tudta befejezni a mondatott. A fehér ajtó kicsapódott és békeőrök rohantak be rajta nyakig felfegyverkezve. - Menj! - ordította Gale majd eltaszított magától és a fegyverét feltartva elrohant. Lövések zaja. Ordítás. Vér.
Felkaptam egy pisztolyt és egy törött ablak felé rohantam. Már épp leugrottam volna amikor valaki rám lőtt. Egy síkitás hagyta el a számat, és szinte azonnal megéreztem ahogy a vér elárasztja a ruhám. Még csak ez hiányzott!
- Állj meg Mason! - mondta egy magas női hang a hátam mögül.
- Álmodozz csak! - sziszegtem magamnak majd megiramodtam egy légpárnás felé amire Finnicket is rakták. Újabb lövés, de ezt most mellé ment. Amikor már csak pár lépés volt a légpártástól elrugaszkodtam és felugrottam a gépre. Két erős kar ragadt meg és felhúzott.
- Azonnali műtétre szorul! - hallottam egy ordítást, a hang felé kaptam a fejem és megláttam egy orvost és több másik katonát is akik körbe fogtak valakit. - Hozzák már azt a rohadt injekciót! - üvöltött újra az orvos mire egy katona elment és így megláttam Finnick arcát ami hulla fehér volt.
- Mi történt? - rohantam oda és arrébb lökve mindenkit Finnickhez tolakodtam. A vállán egy hatalmas lőtt seb volt.
- Meglőtték! - mondta az orvos majd amint meglátta, hogy én is megsérültem ráparancsolt egy katonára, hogy lásson el.
- Nem! Hagyjanak itt! - kérleltem a férfit de ő megrázta a fejét. Pillanatok múlva megragad egy katona és elrángatott Finnick mellől.

Sziasztoook! ^^
Itt a következő rész! (: Mint láthatjátok egy gyönyörű új fejléc került a blogra ami  Rose Williams munkája! Nekem nagyon tetszik! A hetekben várható egy design átalakítás is.
Illetve megnyitott egy blogom ami mindenféle blogos dolgokkal foglalkozik, eddig két cikket találtok rajta! (: Ez lenne a blog --> Colorati Mindenkinek köszönöm aki benéz! ((;
Sziasztok! ♡